SZÓLÁSOK, MONDÁSOK és azok eredete.
Nap mint nap használjuk és a legtöbbnek ismerjük is a jelentésüket. De vajon honnan erednek? Érdemes néha ennek is utánanézni, kicsit kíváncsiskodni.
Valószínűleg így elsőre kevesen tudnák megmondani pl. a "kesztyűbe dudálni", a "dugába dől", vagy a "láttam én már karón varjút" mondások eredetét. Ezeknek próbálok utána járni és minél többet összegyűjteni. Természetesen szívesen veszem bárki segítségét, akár a gyűjtemény kibővítésében, akár az eredetük "kinyomozásában".
Indulásként néhány mondás eredete:
- Dugába dől. (Valamely tervünk nem sikerül, amihez nagy reményt fűztünk.) Jelentése a kádármesterségből ered, a hordó dongáinak, dugáinak összedőlésére utal. Régen, amikor még a boroshordókat faabronccsal fogatták körbe, gyakori volt a dugába dőlés.
Innen folytatom a következőkkel:
- Láttam én már karón varjút! (Ismerem már az ilyet, láttam már ilyen dolgot.)
- Megtanítalak kesztyűbe dudálni!
- Fittyet hány.
- Dögrováson van.
- Kosarat kap.
- Egy füst alatt.
- Zöld ágra vergődik.
- Fején találja a szöget.
- Nem babra megy a játék.
- Egy fabatkát sem ér.
- Pihen a babérjain.
- Köti az ebet a karóhoz.
